2 komment
Elérkeztünk a második, részhez. Ebben a posztban, átnézzük egy kicsit Patsy, és John interjújait. Kielemezzük a 911-es segélyhívást, illetve megmutatom azt is, milyen háttérhangokat tudtak leszűrni a nyomozók. Rengeteg pszichológiai bújtatás van a beszélgetések között, amiket külön kielemzek nektek. Illetve, talán el is szólták egy párszor magukat a Ramsey házaspár.
Ha még nem olvastad el az első részt, akkor azt mindenféle képpen tedd meg, ugyanis másként nem fogod érteni a szöveget. IDE kattintva eléred az első részt.
És akkor lássuk, mi történt ez után.
Mint már említettem nektek, első gyanusítottak a szülők voltak, miután Jonbenét holttestét megtalálták az alagsorban, illetve miután az emberrabló ígért hívása nem érkezett meg.
Ugorjunk egy picit vissza az időben egészen addig, hogy Patsy felhívja a 911-et. Nézzük át ezt a beszélgetést.
911: 911 Segélyhívó.Petsy: (Halkan) rendőrség.911: Mi történt...Petsy: 755 Fifteenth Utca911: Mi történt asszonyom?Petsy: Emberrablás történt. Siessenek, kérem.911: Magyarázza el nekem, mi folyik ott. Oké?Petsy: Van egy..van itt egy jegyzet, és a lányunk elment.911: Egy jegyzet van ott, és a lányuk elment?Petsy: Igen.911: Hány éves a kislány?PR: 6 éves, szőke.. hat éves.911: Mikor történt ezt?PR: Nem tudom. Én csak találtam egy jegyzetet, és a lányom eltűnt.911: Írja, hogy ki tette?PR: Mi?911: Irja, hogy ki vitte el őt?PR: Nem, nem tudom...itt van egy váltságdíj.911: Ez egy váltságdíj?PR: Azt mondja S.B.T.C. Victory...kérem.911: Oké, hogy hívnak? Te vagy..PR: Patsy Ramsey...Én vagyok az anya. Édes istenem. Kérem.911: Én.. Rendben. Kiküldök egy tisztet, rendben?PR: Kérem..911: Tudja mióta tűnt el?PR: Nem, nem tudom, kérem, mi csak felkeltünk, és ő nincs itt. Édes istenem, kérem.
911: Oké.PR: Kérem, küldjön valakit.911: Rajtavagyok.PR: Kérem..911: Kérem vegyen egy mély levegőt, rendben?PR: Gyerünk, gyerünk, gyerünk*A vonalba senki nem beszél tovább, csak hangokat hallani, de nem tisztán*911: Patsy? Patsy? Patsy? Patsy? Patsy?
Miután Patsy befejezte a hívást, a vonal nyilvánvalóan nyitva maradt, a vezetékes telefont nem helyezte be jól a helyére. A 911-es operátor úgy gondolta, hogy a háttérben három halvány hang hallatszik.
Mivel akkoriban még, nem voltak olyan kütyük, amikkel kilehetne szűrni a hangokat, nem tudták ezt elvégezni.
Viszont napjainkban már igen, és megerősítették, hogy a háttérben többen vannak.
Úgy gondolták, hogy hallották, hogy John Ramsey azt mondja: "Nem beszélünk veled."
Patsy Ramsey azt mondja: "Mit csináltál", és Burke Ramsey azt mondja: "Mit találtál?"
Ami eléggé furcsa, ugyanis Patsy a kihallgatáson azt nyilatkozta, hogy Burke végig aludta az egész eseményt.
És akkor most, egy kicsit nézzük pszichológiai szemmel ezt a telefonbeszélgetést.
Ugyanis, rengeteg rejtett üzenetet tartalmaz, ami talán éppen akkor ott, Patsynek, vagy az operátornak nem tűnt fel, de eléggé feltűnőek visszanézve.
"911: Mi történt asszonyom?
Patsy: Emberrablás történt. Siessenek, kérem."
Amikor az operátor megkérdezte Patsy Ramsey-t, hogy mi folyik ott, ezt válaszolta: "Emberrablás történt, siessenek, kérem."
Ha megfigyeljük, hogy a Patsy segítségkérésére vonatkozó dolgok hiányoznak. Nem mondja el a 911-es kezelőnek, kit raboltak el. Azt várnánk, hogy azt mondja: "A lányomat" vagy "A lányunkat elrabolták".
A legtöbb ember ha nem akar hazudni, akkor nem is fog. Amikor az emberek úgy döntenek, hogy hazudnak, gyakran nem mondanak közvetlen hazugságot, hanem meglazítják a hazugságot. Mondván: "A lányomat elrabolták" lehet közvetlen hazugság. Viszont: "Emberrablás történt" lehet olyan hazugság, amiben hiányoznak a sajátosságok.
A "kérem" szó túlságosan udvariasnak tűnik. Nyolc alkalommal használja a beszélgetés során. Ezt a szót használja, hogy hangsúlyozza annak tényét, hogy segítségre van szüksége.
"911: Magyarázza el nekem, mi folyik ott. Oké?
Patsy: Van egy..van itt egy jegyzet, és a lányunk elment."
Ezen a ponton a 911-es operátor csak annyit tud, emberrablás történt. Nem tudja, ki volt az, akit elraboltak. Ezért kérdezte Patsyt: "Magyarázd el nekem, mi folyik itt, oké?"
Patsy ezt válaszolta:
"Van egy..van itt egy jegyzet, és a lányunk elment."
Patsy egy befejezetlen mondatot kezdett el; "Van egy.."
Úgy tűnik, megismételni akarta, amit korábbi mondott: "Emberrablás történt". Viszont, angolul ugyebár úgy jön ki ez a mondat, hogy "We have a kidnapping." tehát, amikor megkérdezte tőle az operátor hogy mi folyik ott, úgy kezdte a mondatot, hogy "We have a... there's a note left and our daughter is gone." Magyarul, ugyanúgy kezdte mint korábban, hogy emberrablás történt.
Azonban ezúttal nem tudta ezt a kijelentést megtenni. Talán kétszer nem tudott hazudni?
Aztán így szólt: "Van itt egy jegyzet"
A két és fél oldalas kézzel írt levelet "jegyzetként" említette.
Aztán pedig, Jonbenétre azt a szót használta, hogy "elment". Ugyebár, akkor még nem tudhatta hogy halott, tehát feltételezhetjük hogy véletlen szólta el magát azzal a szóval hogy "elment" ugyanis, ez azt jelenti hogy elhúnyt. Ez lehetett az egyetlen igaz kijelentés.
Több ilyen kis pszichológiai elbújtatás van a beszélgetés mögött, de ezek szerintem a legfontosabbak. Menjünk tovább.
Mint mondtam, a szülőket és Burkeöt vitték be először kihallgtásra, mint első gyanusítottak. Legfőképpen Patsyre voltak kiélezve, főleg azután hogy külön nem voltak hajlandóak nyilatkozni a férjével, hanem csak együtt. Plusz Burköt nem engedték hogy rendőrség hallgassa ki, hanem csakis pszichológus.
A kihallgatás mint már mondtam, 22 órán át tartott. A legfőbb dolgok azok voltak, hogy Patsy esküdött hogy nem ő etette meg ananásszal Jonbenétet éjszaka, és esküdött hogy nem ő ölte meg, és hogy Burke átaludta az eseményt. Nos, ebből valószínűleg csak az első kettő volt igaz.
1997. Január elsején, 1 héttel Jonbenét halála után, Patsy és John elmentek a CNN egyik műsorába, ahol Brian Cabell tudósítóval készítettek egy interjút. Ebből elhoztam nektek pár fontosabb részletet, amit lefordítottam Magyarra.
- Miért döntöttél, hogy most beszélni akarsz?
JOHN: Nos, eléggé elszigeteltek vagyunk, teljesen elszigetelve az elmúlt öt napban, de barátainktól éreztük, hogy ez.. ez a tragédia nemcsak minket és barátainkat érintette, hanem sok embert. És tudjuk, hogy sok ember van akik imádkoznak értünk, és akik velünk gyászolnak. És szeretnénk megköszönni nekik, és tudatni velük, hogy gyógyulunk, és hogy a gyász, amit mindannyiunknak meg kell élnünk, a magunk és a mi veszteségünk, de szeretnénk köszönetet mondani ezeknek az embereknek, akik törődnek velünk.
PATSY: Teljesen elleptek a kártyák (részvétet nyilvánító kártyák) és levelek. Az emberek folyamatosan látogattak, olyanok is, akiket évek óta nem láttunk. Sokan szülők közülük, és megértik, áttudják érezni a bánatunkat.
JOHN: De a másik, a másik ok az, hogy a bánatunk, meg kell hogy oldódjon, és meg kell tudnunk miért történt ez.
A szülők megemlítették, hogy miért készítették ezt az interjút. Mert köszönetet mondtak azoknak az embereknek, akik támogatták őket. Szerették volna ha támogatóik tudják, hogy gyógyulnak. John aztán hozzátette, hogy meg akarják tudni, miért történt ez.
1997. május 1-jén egy későbbi interjúban John megjegyezte a CNN-en, hogy "elsősorban azt éreztük, hogy szükségünk van hogy az embereknek megköszönhessük, és ez volt az elsődleges oka annak az interjúnak."
Kérdezd meg magadtól, hogyan válaszolnál a kérdésre: "Miért döntöttél, hogy most beszélni akarsz?" Persze, szeretné megköszönni az embereknek a támogatást, és szeretné, ha mindenki tudná, hogy jól van.
Van azonban egy másik dolog, amit minden lehetőségnél hangsúlyoznál. Megmondanád az embereknek: "Meg kell találnunk, ki ölte meg JonBenétet."
A szülők soha nem említik ezt a kifejezést. Ha ők tudják, ki ölte meg a lányukat, akkor láthatólag, el fogják felejteni ezt megemlíteni. A fejükben, szinte már biztos, hogy megtalálták a gyilkost.
1997 Május elsejei interjúban még ezek a mondatok is elhangzottak:
- Mr. Ramsey, mit akarsz mondani a lányod gyilkosának?
JOHN: Megtalálunk. Megtalálunk. Nekem ez egyedüli küldetésem az egész hátralévő életemben.
KÉRDÉS: Patsy?
PATSY: Hasonlóképp. A rendőrség és a nyomozók biztosítják számunkra, hogy ez egy megoldható ügy. Lehet, hogy egy időre elhallgatja a hatóságokat, de Isten tudja, hogy ki vagy és megtalálunk.
Tedd fel újra a kérdést magadnak, hogy te mit mondanál egy ilyen esetben. Valószínűleg, hogy sokkal feldúltabb lennél, és megkérnéd hogy fáradjon be a rendőrségre. Vagy hogy adja fel magát. De nem, John csak annyit válaszolt, hogy ez lesz az egyedüli küldetése az egész életében. Honnan tudta, hogy megoldatlan marad az ügy, és hogy majd "keresheti" egész életében?
- John, szeretnéd ha halálbüntetést kapna a személy, aki megölte Jonbenétet?
JOHN: Teljes mértékben szeretném a legsúlyosabb büntetést neki..
KÉRDÉS: Patsy?
PATSY: (Csendben biccent a szemével)
Ilyen esetben is, egy normális ember, akinek nincsenek titkolnivalói, az valószínűleg hogy egyből rávágja hogy szeretné. John itt egy kicsit kibújt a kérdés alól, és azt válaszolta, hogy "A legsúlyosabb büntetést szeretné neki". De ez nem egyenlő azzal, hogy halálbüntetést szánna neki. Patsy pedig, válaszolni sem válaszolt, csupán csendben biccentett a szemével. Valószínűleg hogy nem szeretné a családján belül senkinek sem a halálbüntetést, még akkor sem, ha az a személy megölte Jonbenétet.
2000 Március 28.-án John és Patsy egy újabb interjúban vettek részt, ahol Larry King kérdezgette őket a CNN-en működő showban, a Larry Kinggel élőben. A szülők egy könyvet írtak az esetről, aminek a címe "The Death of Innocence", és a konyvüket promótálták.
LARRY: Patsy, mit gondolsz a váltságdíjról? Miért írna egy emberrabló egy váltságdíjat, amikor megöli, és otthagyja a házában az áldozatot? Mit gondolsz erről?
Larry King betalált. Nagyon jó kérdés, hogy miért írta volna meg az emberrabló ezt a levelet, amikor Jonbenét már halott volt. A logikus válasz az lenne, hogy valószínűleg az emberrabló elöszőr írta meg a váltságdíjat, majd utána ölte meg Jonbenétet. De Patsy, nagyon másképp válaszolt a kérdésre.
PATSY: Nem tudom. De remélem, hogy egy nap megkérdezhetem ezt a gyilkostól.
LARRY: Meg fogod találni?
LARRY: Meg fogod találni?
PATSY: Úgy gondolom, ez csak egy csel volt, hogy kijátszon bennünket.
Először Patsy azt mondta: "Nem tudom." Aztán gyorsan még hozzátette: "Úgy gondolom, ez csak egy csel volt, hogy kijátszon bennünket." Patsy csak támogatta az elméletemet és a többi szakértő elméletét, hogy ez nem emberrablás volt. JonBenétet megölték, és a váltságdíjat rögtönzötten írták, mint egy cselt, hogy úgy nézzen ki, mintha egy igazi emberrablás lenne. John, felismerve mit mondott felesége, gyorsan hozzászól a beszélgetéshez.
JOHN: Két dolgot csináltunk a könyvben. Rengeteg időt töltöttünk együtt, hogy a lehető legjobban leírjuk azt, amit gondolunk. Azt gondoljuk, a gyilkos írta a jegyzetet, mielőtt hazajöttünk azon éjszakán. Úgy gondoljuk, ő volt a házban amíg négy vagy öt órát elvoltunk. A feljegyzést a bűncselekmény előtt írhatták.
LARRY: Elrabolni akarta?
JOHN: Azt hiszem, emberrablás volt, igen.
LARRY: És aztán?
JOHN: És valami rettenetesen rosszul sülhetett el.. Ez az, amit a tapasztalt nyomozók elmondtak nekünk.
Nagyon sajnálom, de úgy néz ki több része lesz ennek a posztnak, ugyanis annyira sok apró, és fontos dolog van amit úgy érzem megkell említenem az üggyel kapcsolatban, hogyha egy posztban szűkíteném össze ezt, valószínűleg sosem érnétek a végére. Következő posztban már tényleg sorra vesszük az összes gyanusítottat. :)
VISSZA
